Egy ilyen kép elkészítéséhez állványra kell rögzítenünk a fényképezőgépet, beállítanunk a kompozíciót, élességet stb., majd elindítanunk a sorozatfelvételt.

Célszerű manuális módban fényképezni, mondjuk 30 másodperces képeket sorozatban, egymás után (pl. egy bereteszelt távkioldóval.)

"Csillagerőművek" - csillagnyomok a szélerőműpark felett (Fotó: Rumpf Barnabás)

Legalább egy órán át hagyjuk futni a sorozatfelvételt, hogy a csillagok nyomvonala ne legyen túl rövid. (A fenti kép kb. egy és egynegyed óra mozgását mutatja.)

A fotókat automatikusan egyesíteni lehet erre a célra készített egyszerű programokkal, mind pl. a Startrails vagy a StarStax.

Ha azt szeretnénk, hogy a tájból is látszódjon valami, akkor ne Hold-mentes éjszakán fotózzunk! De akár fényfestéssel is megpróbálkozhatunk, ekkor a felvételsorozat elején vagy végén – néhány képkocka elkészültéig – világítsuk meg a tárgyakat egy lámpával.

Az említett feldolgozó programok itt letölthetők:
http://www.startrails.de/html/software.html
http://www.markus-enzweiler.de/StarStaX/StarStaX.html

Itt pedig egy jó kis összefoglaló olvasható angolul, amiből kiderül, hogy mire kell figyelni a fotózás során:
http://blog.starcircleacademy.com/2010/11/stackers-checklist/

Ingyenes programmal, a saját fotóinkból, a saját számítógépünkön is összeállíthatunk egy ilyen egyedi képet. (Itt olvasható egy kis segítség a fotómozaik összeállításhoz.) A születésnapi fotómozaikban, a “szokásos” mozaikokkal ellentétben, nem egy fotót állítunk össze kis képelemekből, hanem egy számot. A végeredmény valahogy így néz ki:

Fotómozaik születésnapra, házassági évfordulóra...

Egy ilyen képet általában egyszerűbb is elkészíteni, mintha például egy portrét próbálnánk mozaikként összeállítani. A lényeg, hogy valamilyen képszerkesztő programban (Photoshop, Gimp, Windows Paint stb.) kell készítenünk egy képet, amit majd használhatunk a mozaikkészítő programban  “fő képként” (vagy alapképként).

Így néz ki a "fő kép"...

A szép szám-mozaiknak az a trükkje, hogy nem csak egy sima fehér-alapon-fekete-szám (vagy fordítva) alapképet készítünk, hanem olyat, aminek a hátterében van egy szüke átmenet. Így a mozaikot összeállító program mindenféle tónusú fotót be tud illeszteni a képünkbe. Illetve, én ilyen képek esetén, az AndreaMosaic-ot úgy szoktam beállítani, hogy a kis fotók színein, tónusain ne változtasson a program. (Tehát a Color Change értéke Original, a More Options alatti Color Change Priority pedig High Tile Quality.)

Az, hogy mennyire szépen áll össze a mozaikkép, tulajdonképpen a felhasználható képektől függ, így az AndreaMosaic egyéb beállításaival is érdemes kísérletezni. Ha pedig jó sikerült a kép, készíttethet belőle a PosterShop.hu-n egy posztert, vagy akár egy vászonképet:

...és így néz ki a kész vakrámára feszített vászonkép

Ha kérdése van, vagy nem boldogul a “fő kép” elkészítésével, írjon ide a blogba, vagy az info@postershop.hu címre, segíteni fogunk!

Ha a PosterShop.hu-n rendeli meg a mozaik nyomtatását (akár posztert, akár vászonképet), a számot ábrázoló fő képet ingyenesen elkészítjük Önnek, és segítünk a mozaikprogram ideális beállításában is.

Az AndreaMosaic itt tölthető le, és a róla szóló leírásunk is itt olvasható:
http://www.postershop.hu/andreamosaic.htm

Frissítés: Innen letölthető néhány főkép, szám mozaikok készítéséhez!

Az egész csupán annyiból áll, hogy egy kicsit panorámafotós fejjel kell gondolkodni. Ha például egy kisebb téren fotózunk, és nem fér bele a képbe az egész templomtorony, akkor fotózzuk le néhány, egymást átfedő képként, amit majd otthon összeillesztünk a számítógéppel!

Nagylátószögű fotó, három képből összeállítva. (Huginnal készült, automatikus módban)

Aki még nem próbálkozott panorámafotó készítéssel ilyen módon, az talán tart az összeillesztés macerásnak gondolt folyamatától, de valójában ez nem egy túl bonyolult művelet. Főleg, amióta a Photoshop ezt játszva elvégzi. De ingyenes szoftver is létezik, ami akár teljesen automatikusan összeilleszti a fotókat. (Ilyen például a Hugin nevű panorámaszoftver.) A fent leírt példához hasonló esetekben ráadásul csak néhány felvételt kell összeállítani egy képpé, tehát még egyszerűbb a dolgunk.

Persze akciójeleneteket nem tudunk így lefényképezni, de egy épület fotózásánál, természetfotóknál minden további nélkül alkalmazhatjuk ezt az egyszerű módszert.

Négy fotót összefűzni nem nehéz: általában automatikusan is szépen összeállítják a képet a jobb panorámaszoftverek

Nem utolsó szempont az sem, hogy a kész fotó felbontása magasabb lesz, mint egy egykockás felvételé, így jóval nagyobb papírképet, vagy akár egy nagy posztert is készíthetünk a képről. Ha például egy 6 megapixeles géppel készítünk egy négy felvételből összeálló képet, az a szükséges átfedéseket is beleszámolva kb. 10-15 megapixeles kép lesz! És ekkor még mindig csak négy képpel kell foglalkoznunk a későbbi számítógépes összeállítás során.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ilyen módon történő képillesztések során, az egyes képeken különböző perspektivikus (és egyéb) torzításokat kell végrehajtania a panoráma szoftvereknek, ami a képek élességét egy picit ronthatja. Viszont ha azt vesszük, hogy egy gyengébb minőségű nagylátószögű objektív valószínűleg életlen képet adna a képszéleken, akkor azzal szemben a panorámafotós technika akár jobb leképezést is adhat.

Meg lehet előre tervezni egy ilyen fotózást térképekkel, illetve a szükséges adatok különféle forrásokból való kibogarászásával, vagy egy előzetes terepbejárással, de szerencsére van egyszerűbb “tervezőeszköz” az ilyen fényképezésekhez: a Photographer’s Ephemeris.

Ez az ingyenes online alkalmazás, a Google Maps térképeit felhasználva jeleníti meg az általunk kiválasztott helyre, a Nap és a Hold adott időpontra vonatkozó helyzetét (irányát, illetve horizont feletti magasságát). Láthatjuk a térképeken még az adott naptári napra vonatkozóan, a Nap és a Hold felkelésének, nyugvásának pontos irányát is, – mindezt egy-egy vonallal szemléltetve.

Egy piros jelölővel adhatjuk meg a saját tervezett pozíciónkat, ahonnan fotózni szeretnénk, és egy másik (szürke) jelölővel az irányt amerre a fényképezőgépet irányítjuk, vagy másképpen: kijelölhetjük a tárgyat, amit szeretnénk lefotózni.

Holdfelkelte Triesztben: egy ilyen kép készítése nem csak a szerencsén múlik, meg is tervezhető - Fotó: Michaela Kobyakov

Például az itt látható fotón, Triesztben éppen két torony között kel fel a Hold. A Photographer’s Ephemeris-szel előre kikísérletezhetjük, hogy melyik napon, milyen időpontban lesz lehetőségünk egy ilyen kép elkészítésére, és a jelölők beállításával nagyjából azt is behatárolhatjuk, hogy hova kell állnunk a fényképezőgépünkkel.

A Trieszti fotózás megtervezése - Kattintson a nagyobb képért!

Persze valamennyi pontatlanság van a térképekben, és a különböző épületek horizont feletti magasságát sem tudjuk a Google Maps adatai alapján meghatározni, de ez az eltérés a gyakorlatban a fotózás során korrigálható. (Legfeljebb odébb kell ballagnunk pár méterrel, ha látjuk például, hogy beletakarna a képbe egy háztető.) Tájképfotózásnál pedig a Photographer’s Ephemeris pontossága teljesen megfelelő, mivel a Google Maps is elég pontosan mutatja a hegyek, dombok stb. magasságát.

Ha sikerült a programmal megterveznünk a fotózást, már csak ki kell mennünk az adott időpontra, és reménykedni, hogy az időjárási körülmények is úgy alakulnak, ahogy azt szeretnénk.

The Photographer’s Ephemeris weboldala: http://photoephemeris.com/

Fotókollázs-vászonkép

Csak pár fotó kell hozzá, és a Google ingyenes Picasa nevű programja. Nagyon egyszerűen összeállítható egy ilyen kollázs, és a Picasa-val a képeket akár tetszés szerint is átrendezhetjük, ha például a képkupac nevű kollázst választjuk a programban:
Picasa fotókollázs útmutató

Fotómozaik-poszter

Fotómozaik poszter

Ha van legalább pár száz fotója a számítógépén, próbáljon meg összeállítani egy fotómozaikot az ingyenes AndreaMosaic szoftverrel! A végeredmény nagyon látványos lehet! Akkor néz ki igazán jól egy ilyen fotómozaik, amikor rengeteg képből tud válogatni a program, – tehát ha például több ezer fotót őrizgetünk a gépünkön, akkor szinte garantált a siker. A fotómozaik készítésről szóló leírásunk és a szükséges program itt található

Tárgyfotó-sátor helyett

A szekrényből ugyan ki kell pakolni a fotózáshoz, de megvan az az előnye, hogy nem foglal plusz helyet, szemben azzal a megoldással, ha kartondobozból barkácsolunk magunknak egy “fotósátrat”.

monikasbiscuits.com - Monika's Biscuits - Homemade Biscuits, Wedding favours - Dublin

Az a legjobb, ha a szekrény ajtaja becsukható úgy, hogy külső fény nem jut be. Természetesen, a fényképezőgépet egy állványra kell rögzítenünk. A megvilágítást pedig a fényképezőgép vakujára bízhatjuk: ha felfelé irányítjuk, a szekrény felső lapjáról visszaverődő fény kellőképpen szórt lesz.

Nyilván, megfelelő erősségű vaku szükséges – hogy elegendő fény legyen a fotózáshoz, - de a tapasztalatom szerint, egy DSLR beépített vakuja is elegendő, még ha egy kis alufóliával felfelé is irányítottuk.

Az exponálást megoldhatjuk az önkioldóval. Elindítjuk a visszaszámlálást, a szekrényajtót becsukjuk, és megvárjuk az exponálás végét. Persze vezérelhetjük számítógépről is a fényképezőgépet, ha erre alkalmas a felszerelés.

Azonos minőségű képek, bármikor

A módszer előnye az, hogy ha egyszer kikísérleteztük a beállításokat, akkor legközelebb csak annyi a dolgunk, hogy ugyanúgy állítsuk be a fényképezőgépet, mind pozíciójában, mind rekesz, záridő stb. tekintetében. Az eredmény: akár hónapokkal később is, pontosan ugyanolyan megvilágítású fotókat tudunk készíteni.

Nem árt, ha fehér színű a szekrény belseje, hogy a visszaverődő vakufény ne színeződjön el! Ha nem fehér a bútor belső oldala, ezt néhány papírlap felragasztásával megoldhatjuk.

A fent látható képek, és a monikasbiscuits.com oldalon található fehér hátterű termékfotók nagy része ezzel a technikával készült. A több mint száz süti fotózása így nagyon gyorsan ment, és az elkészült képek, az azonos megvilágításnak köszönhetően, automatikusan körbevághatóak voltak a Photoshopban.

Kép és szöveg: Rumpf Barnabás

Monika’s Biscuits – Homemade Biscuits, Wedding favours – Dublin

Iridium felvillanás - Canon EOS 300D, ISO200, 30 sec, F 5.6 - Fotó: Rumpf Barnabás

Azt mindenki tudja – és néha látja is -, hogy a fejünk felett csak úgy hemzsegnek a műholdak. Elég egy derült, csillagos estén pár percig az eget figyelni, és jó eséllyel láthatunk egyenletes sebességgel, egyenes vonalon mozgó, halvány “csillagocskákat” az égen.

Randevú a műholdakkal

Szerencsére nem kell a véletlenre bíznunk, hogy műholdakat lássunk. Több weboldal is létezik, ahol megtudhatjuk, mikor, milyen űreszköz fog a környékünk felett áthaladni. Sőt! Megfigyelhetjük a legnagyobb, és így leglátványosabb mesterséges égitestet is, ami nem más, mint a… – nem, nem a Halálcsillag, hanem a – Nemzetközi Űrállomás, vagyis az ISS.

Ezeken a weboldalakon csak meg kell adnunk a tartózkodási helyünket, és már kapjuk is az információkat, hogy mit is érdemes megnézni. Általában este, sötétedés után, vagy hajnalban, napfelkelte előtt érdemes kimenni az ég alá. Ekkor ugyanis a Föld felett magasan keringő műholdat már (vagy még) megvilágítja a Nap fénye, de mi lent a Földön még (illetve már) árnyékban vagyunk. Természetesen, az sem árt, ha a megfigyeléskor felhőtlen az égbolt, mert e nélkül nem sok esélyünk van.

Heavens Above

Talán a legegyszerűbben használható ilyen weboldal a www.heavens-above.com címen érhető el. Itt könnyen megadhatjuk a földrajzi helyzetünket, ha a Configuration bekezdés alatt, a Current observing site kiválasztásánál, a from database-re kattintunk. Itt megkeressük az ország nevét, ahol tartózkodunk, majd kikeressük, és kiválasztjuk a települést.

Ekkor visszakerülünk a főoldalra, és a földrajzi koordinátáink megjelennek a lapon. Ha most például a Satellites alatt az ISS-re kattintunk, akkor kapunk egy táblázatot, amiből megtudhatjuk, mikor láthatjuk a Nemzetközi Űrállomást. (A keringési pálya tulajdonságai miatt, vannak időszakok, amikor Magyarországról több napig nincs lehetőség a megfigyelésre, ekkor természetesen nem generálódik ez a táblázat.)

A heavens-above.com-on megjelenő táblázatból megtudhatjuk, hogy mikor láthatjuk a Nemzetközi Űrállomást az égen. A dátumokra kattintva részletesebb adatokat kaphatunk arra vonatkozólag, hogy mikor és merrefelé kell figyelnünk az égboltot.

Az ISS a nagy méretének, és a nem túl magas Föld körüli pályának köszönhetően nagyon fényes égi objektum. Szabad szemmel nézve, egy általában a Vénusznál is fényesebb csillagnak látszik, amely egyenletes sebességgel, néhány perc alatt vonul át az égen. Egy megfelelő távcsővel (pl. egy 15cm-es Dobson-rendszerűvel), – ha sikerül követni -, akkor szépen látható a formája is, de leginkább az óriási napelemszárnyak, amelyek egy nagy H betűt formáznak.

Iridium műholdak fotózása

A nem éppen sikersztorinak számító, Iridium szatellit-telefonrendszer több tucat Föld körül keringő műholdja, igazán hálás fotótéma. Az Iridium-flare (felvillanás vagy felfénylés) nevű jelenség nem más, mint amikor a műhold napelem táblái a Földre tükrözik a Nap fényét. Ha jó időben és jó helyen állunk, akkor ez a fény pontosan ránk vetül: egy lassan mozgó, néhány másodperc alatt nagyon fényessé váló, majd elhalványuló, csillag-szerű objektumot látunk az égen.

Ezt a jelenséget hosszabb expozíciós idővel fotózva, egy jellegzetesen elnyúlt, orsó alakú, hosszú fénycsíkot kapunk a képen. Az én fotómnál sokkal szebb képeket is láthatunk ebben a témában Ladányi Tamás weboldalán, a Galériában, a Tájképek címszó alatt. Látható, hogy a képbe belekomponálva az égi objektumokat és a földi táj elemeit is, nagyon látványos fotók készíthetők.

Ha valaki hasonló képeket szeretne készíteni, akkor először is a www.heavens-above.com oldalon utána kell néznie, hogy a környéken, mikor várható Iridium felvillanás. Az ISS megfigyelésével szemben, ez esetben a lehető legpontosabban meg kell adni a tartózkodási helyünk földrajzi koordinátáit, mivel az Iridium flare csak egy szűkebb sávban látható. (A pontos koordinátáinkat leolvashatjuk például egy GPS-ről, vagy a maps.google.com térképéről is. )

Miután pontosan megadtuk a pozíciónkat, a Heavens-Above főoldalán, a Satellites bekezdésben, az Iridium Flares alatt válasszuk ki az elkövetkező 24 órában (next 24 hrs), vagy az elkövetkező hét napban (next 7 days) várható felvillanások listáját.

Válasszuk ki a listából a lehető legfényesebb felvillanást! Ehhez a táblázat harmadik oszlopában lévő értékeket kell figyelnünk (Intensity Mag). A Magnitúdó az a mértékegység, amivel a csillagászatban meghatározzák egy égi objektum fényességét. Minél kisebb ez a szám, annál fényesebb az objektum. Például a Mag 2-nél fényesebb a Mag 0, és Mag 0-nál fényesebb a Mag -3. Egy -7, -8 körüli Iridium felvillanás pedig már nagyon fényes, sokkal fényesebb, mint a bármelyik csillag az égen.

Kattintsunk a táblázatban, a kiválasztott felvillanás időpontjára (Local Time)! A betöltődő oldalon láthatjuk a részletesebb adatokat.

Az At your Location alatt láthatjuk a felvillanás időpontját, alatta a fényességét, ez alatt pedig két adatot, amiből kiderül, hogy milyen irányban is kell majd figyelnünk az eget. Az Altitude értéke fokban kifejezve megadja, hogy milyen magasan lesz látható az égen a jelenség. (0° fok a horizont, 90° pedig pont a fejünk felett van.) Az Azimuth értéke pedig – szintén fokban -, az irányát jelöli. (0° az északi irány, 90° kelet, 180° dél, nyugat pedig 270°-ra van.)

A baloldali kis térkép szemlélteti azt, hogy milyen távolságban vagyunk a felvillanás sávjának középvonalától. Ha a lehető legfényesebb felvillanást szeretnénk látni, akkor el kell sétálnunk a térképen megadott középvonal valamelyik pontjába. Az itt látható esetben például 3,1 km-t kellene nyugati irányban haladnunk, hogy a legfényesebb felvillanást láthassuk. (Ekkor vetül pontosan ránk a napelemtábláról visszaverődő fénysugár.)

Ha a kiválasztott időpontban az időjárás is kedvező, és nem teljesen felhős az ég, akkor a megadott időpont előtt ki is vonulhatunk a fényképezőgépünkkel a szabad ég alá. Természetesen egy állvány is szükséges a fotózáshoz. Ha ismerjük az északi irányt, akkor akár egyetlen szögmérő segítségével beállíthatjuk a megfelelő irányba a fényképezőgépet.

Ezután már csak annyi dolgunk van, hogy a megfelelő időpontban, – mondjuk 10 másodperccel a felvillanás előtt – exponálunk. Ha 30 másodperces záridőt állítunk be, akkor ebbe az időbe kényelmesen bele fog férni a teljes flare. Érdemes az exponálást távkioldóval, vagy a fényképezőgép időzítőjével indítani, hogy ne mozduljon be a kamera. (Időzítő esetén, kalkulálni kell ennek a lefutási idejével is!)

A pontos időzítés természetesen nagyon fontos. Ezt segítheti, ha a saját óránkat hozzáigazítjuk a Heavens-Above oldalon, a What time is it? menüpont alatt található órához.

Jó műhold vadászatot mindenkinek!